Azért jöttek, hogy lássák zászlajuk
Lengeni a keleti korona felett.
De csak egy rémálom vette kezdetét
A dicsőséges hadjrat helyett.

Dermedten áramlik az erekben a vér,
Minden lépés tánc a sötéttel.
A tél jeges karmai között
Nem harcolhat senki
A jégsivatagtörvényeivel.

Minden megtett méter áldozatot követel.
Minden lépés vérrel áztatott.
Keresztül a végtelen csonttá fagyott földön
Hol a hideg szél mindenen áthatol.

Nem segített senki
A Don mentén halt tízezreken.
Emléküket milliónyi szív őrzi,
S a folyó csak hömpölyög csendesen.

Fagyos, sivár föld, jég, parázsló romok
Véget ér-e a rémálom egyszer?
Vajon ki éli túl az éhséget, a szenvedést
Mert senki sincs, ki letenné a fegyvert.