Szikár fának zsenge ága voltam,
S ma görcs vagyok a világ derekán.
Volt úgy, hogy térdig meghajoltam
Rám rontott – ellepett a sár.
És majd derékba törtem,
Koronám törzsemhez szorult.
Most rügy fakad kezemre:
Gyökereimben lélegzik a múlt.