Borongós a hajnal a Délvidék felett.
Csendesnek tűnik minden
Nincsen hang, semmi nesz.
Gyász járja át a lelket,
Sírokra csend borul
Más nemzet érdekéből
Egy nép a porba hull.

Megérkezett az írás: benne parancs szól.
Háború, vagy börtön – távol a hazától.
Búcsú, sóhaj, könnyek – elválni oly nehéz
Harcba szállni, sorstársak ellen
A zsarnok céljaiért.

Ne mondd nekem hogy így a jó
S hogy erről nem beszélsz.
Sajnos nem ez volt az utolsó
Hogy másért folyt magyar vér.

Abban a hárorúban, mit elítél:
Életét kellett, hogy adja egy
Erőszakkal teremtett államért.