Stratégia
Változás szele
szerzői kiadás

Szép kivitelezésű, igényességrÅ‘l árulkodó lemeztokban érkezett a hódmezÅ‘vásárhelyi csapat lemeze. A zenekarnév, a borítón vágtató, íjazó lovasok, a koronás címerrel ékesített pólóban feszítÅ‘ zenekar nem hagyott sok kétséget afelÅ‘l, hogy a Stratégia nemzeti rockban utazik. EttÅ‘l nem feltétlen dobódtam fel, mert sok  esetben a stílus zenekarai a zenét a mondanivalónak rendelik alá, néha jó mélyen…
Egyszerű, forradalmi hevülettel előadott, szókimondó kiosztást vártam tehát az idegenszívűeknek adresszálva, tuka-tuka dobkísérettel, és tétova, kásás kvinttologatással. De hogy mindez nem heavy power metal, esetleg progresszív metal zenei mederben úsztatva ömlik majd a nyakamba, abban legalább annyira voltam biztos, minthogy a szövegekben nem jelenik meg vezérfonalként a TESCO magyar kisvállalkozásokat támogató, beszállító-barát üzletpolitikájának feltétlen és elfogult dicsérete. Tévedtem. Nincs mese, ez heavy metal, helyenként, pl. a 9 percet is meghaladó címadó esetében szaggatott, a prog-power metalra jellemző riffeléssel. Nemzeti rockban ez nekem unikum, de egy cseppet sem bánom. A lemez legnagyobb erőssége azonban kétség kívül az Sz. Szécsényi Barbara által jegyzett, hazaszeretetről, fájdalomról, nemzeti büszkeségről szóló szövegek, amit inkább nevezhetünk verseknek. Messze nincs szó szélsőséges, uszító, kirekesztő, stb. felhangokról. Aki magyarként mégis ezt olvasná ki a belőlük, az menthetetlen, tényleg lépjen vonat elé.
A megközelítés tehát nagyon is kedvemre való, sőt további jó hír, hogy igazán hangszeres fronton sincs egyetlen lehangoló teljesítmény.
Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nem szükséges a továbbiakban kicsit gatyába rázni a produkciót. A billentyűs  és dobos teljesítménye nagyjából rendben vannak, Török József kissé karcos, mélyebb hangfekvésű énekhangját is meg lehet szokni. Az ének- és refréntémák gondos, kidolgozására való törekvés is egyértelmű. A gitárszólók tekintetében érzem azt, hogy a gitárosok képességeik határán játszanak, ami itt-ott esetlegessé teszi a végeredményt. Mivel e tekintetben nem spórolnak, nagyon szívesen hallanám, hogy a szólók kevésbé tüskések és kigyakoroltabbak. A megszólalás nem szakítja le ugyan a fejemet, de élvezhető.
Egyetlen dal nincs a meglehetősen hosszú lemezen, amit alapötleteiben elfuseráltnak éreznék. Ha kemény munkával sikerül a gyermekbetegségeken túllépni, a Stratégia nagy jövő előtt áll.

Túri