Stratégia – Változás szele

A hódmezővásárhelyi Stratégia a nemzeti rock/metal egyik feltörekvő képviselője. Eme kiadvány a negyedik, egyben a legkiérleltebb a csapat eddigi története során. A zenekar jelenleg hat tagot számlál, 1996-os alakulásuk óta számos tagcserén mentek át, ám ez a felállás stabilnak tűnik. Általában véve a muzsika inkább metal, mint rock és a fiúk büszkén mondhatják magukról, hogy senkire sem hasonlítanak a honi nemzeti szcéna prominensei közül. Sőt, kijelenthetem, hogy egészen egyéni a stílusuk. Adott egy énekes, akiről a remek Akcióegység Toi nevű vokalistája jutott eszembe. Nem bír hatalmas hangterjedelemmel, ellenben rekedtes, ráspolyos hangja ellenére nagyon szépen artikulál, emiatt kristálytisztán érthető minden egyes szava. Ez pedig kiemelkedő fontosságú egy efféle szövegcentrikus zenében. A szólógitár végig óriási szerepet kap:egyenesen a zseniális Ten és a fantasztikus Vinny Burns jutott eszembe, aki gyakorlatilag végigtekeri az összes dalt. Itt is valami hasonló folyik (persze Vinny csak egy van…), rengeteg a szólóbetét, bevezető. A hangzás jócskán megfelelő noha gondolom, nem állt rendelkezésre nagyobb mennyiségű pénz a felvételhez, ennek ellenére valamennyi hangszer jól kivehető. A dalok általában 6 perc körüliek, kifejtősek, átgondoltak sok témával, remek hangszerelési megoldásokkal. Több lírai téma is felbukkan, különösen a számok elején, aztán ezekből építkezve nyernek végső formát a szerzemények:gyakoriak a tempós, kétlábgépes, duplázós megfejtések sok szintivel, pazar szólókkal. Érdekes,hogy népzenei elemekkel egyáltalán nem dolgoznak a srácok, ami nem is baj-ez a produkció így kerek, ahogy van. A jó zene mellett a szövegek legalább annyira hangsúlyosak. Értelmes, intelligens, hazaszeretetről árulkodó versek ezek, cseppet sem szájbarágós, direkt – hanem inkább elgondolkoztató formában. Nem mintha az egyenes, arcbavágó szövegek zavarnának, sőt… Ha a magyarságot nap mint nap megalázhatják saját hazájában, akkor talán nekünk is jár egy kis odamondogatás – ha már más nem. Mindegy, eme sorok mély, emberi gondolatokat tükröznek:magyaroktól magyaroknak.
A bevezetőt, plusz 11 szerzeményt tartalmazó korong a Gyökerek című intróval kezdődik. Ez végsősoron egy finom hangszeres kísérettel megtámogatott szavalat, melyet Török József ad elő. Hallatán az jutott eszembe- én bizisten lettem volna oly arcátlan, hogy elmondására felkérem mondjuk Dörner művész urat, vagy valaki mást a nemzeti érzületű színészek közül. Akkor még nagyobbat ütne az így is kiváló szöveg. Ezt követi a Hamis dallamok, mely szerencsére egyáltalán nem hamis, sőt. Fura módon az Enthrone-korszakos Dimmu Borgir ugrott be, amikor hallgattam (különösen a refrén tájékán). Már itt feltűnik, hogy milyen gazdagon vannak ellátva a számok odaillő, jól megírt gitárszólókkal. A női vokál pont ott jön be, ahol úgy gondoltam, hogy talán elférne ebben a nótában.
A Hol az a nép Maidenes, Running Wild-os galopptémával indít, pompás a szóló az elején. Kimondottan erős a refrén!
A Válaszd el sejtelmes, Bal-Sagoth-ot idéző bevezető után kicsit alterockos, tiszta énekes sorokkal folytatódik, végül egy klasszikus metal riff vezeti át egy Lord-szerű magyar hard rockba (szilaj kétlábgépezéssel). Igen találó a szöveg a köpönyegforgatókról, akikből manapság nem kevés van Pannóniában.
Szabadrabság a soron következő track címe. Zongorás, lírai felvezetést követően kissé musicales, duettet tartalmazó dallá válik, mely végül egészen bekeményedik és újfent kiváló szólómunka örvendezteti meg a hallgatót! Érdekes a tartalom:vajon mit gondolna Petőfi, ha látná a mai magyar embert? (Szerintem semmit , mert el sem hinné, hogy ez a szétzilálódott, agymosott, birka banda az Ő népe.)
Ezután jön a Változás szele, mely egy monumentális, több,mint 9 perces szám rengeteg váltással, ezért aztán nem is válik unalmassá. Egy versbetét erejéig itt kap szerepet Cseresznye Gyuri, aki a Titkolt Ellenállás dalnoka amúgy. Fel kell, hogy álljon a nemzet-nem élhet térdére hullva. Ez a vezérgondolat ma aktuálisabb, mint valaha, amikor tehetetlenül bámuljuk, amint őseink földjét nem is titkoltan kilopják alólunk, miközben még bennünket pocskondiáznak…
A Népek tavasza az album totális slágere, iszonyat nagy refrénje van, azonnal dúdolható. Kicsit ugyan sokallom a lírai bevezetőt, de annál nagyobbat üt az egyébként a Manowar Hail &Kill-jére erősen hajazó vezérdallam. Egyértelműen a lemez legjobb alkotása, nem is tudtam megállni, hogy jópárszor újra ne hallgassam!
Az Egyszerűen viszont a legkevésbé sikerült nóta, legalábbis én annak érzem. Egy P.Mobil-jellegű veretes, orgonás hard rock-tétel, aminek a refrénjét én legfeljebb csak bridge-nek használnám és adnék hozzá egy jóval markánsabb refréndallamot.
Múlt és jelen:elgondolkoztató, szép szöveg a felnőtté válásról ,illetve az azzal járó kudarcokról. Bizony ,nem könnyű megmaradni Embernek a mai világban…
A Feláldozva emléket állít a Don-kanyarban elhunyt hősöknek. Ennek külön örülök, mert manapság kezd az az érzésem lenni, hogy csak és kizárólag a holocaust adhat okot bármilyen megemlékezésre. Hát nem. Erőteljes , kétlábdobos szerzemény, emelkedett, magasztos, méltóságteljes szöveggel.
A Lángoló Dél azokról a magyar fiatalokról szól, akit erőszakal besoroztak és lényegében ágyútölteléknek használtak a balkáni háborúkban. Szép a duett, melyet Józsi a lemezen többször is szereplő vokalista lánnyal ad elő.
A zárószám lényegében a csapat ars poeticája:Magyar vagyok. Hát igen, vagyunk még egy páran…..Lírainak induló, később bekeményítő, kimondottan optimista, büszkeséget sugárzó dal ez, méltó lezárása a kiváló anyagnak!
Összességében egy kimondottan értékes metalbandát ismertem meg a hódmezővásárhelyi srácokban, akik egy erőteljes anyagot készítettek komoly, intelligens és hazafias mondanivalóval. Tizes skálán nyolc pontot adnék rá, ám noha ez az eddigi legjobb munkájuk, biztos vagyok benne, hogy a következő lesz az a lemezük, amelyre már elég sokan felkapják majd a fejüket. Tehetségük nyilvánvaló, az érték pedig, amelyet közvetítenek, a mai elembertelenedett fogyasztói, liberális, globalista világban egy szellemi táplálék-konzerv a túléléshez. Respekt.

Ecsedy Ádám